2023. április 24., hétfő

Episode 01 - Pilot

 Érdekes napra ébredt Los Angeles városa. Szinte érezni lehetett a feszültséget a levegőben és a hangulat szinte nyomasztó volt, ami rányomta bélyegét mindenre. A Hatcher család városban maradt tagjai is érezték és ez rendkívül nyugtalanította őket. Néhányan egymásra hangolódtak és már tudták mit kell tenniük. Meg kell adniuk a világnak azt, ami a legjobb neki és ezzel maguknak is jót tesznek. Henry egy ritka vonzó, látszólag harmincas éveiben járó férfi, aki több ezer éves vámpír és nem mellesleg a nők igazi álma, hiszen ezek mellett még úriember módjára viselkedik, de az ágyban igazi vadállat és csupa szenvedély. Még Jan halála előtt egyezséget kötöttek, hogy ha minden kötél szakad, az örökségét elindítják. Sokan találgatták már évek óta, hogy mi is lehet az, de nem derült ki, mert csak néhányan tudtak róla, akik tartották a szájukat és csendben szervezkedtek mások tudta nélkül. Jan legkedvesebb és még életben maradt menyasszonya birtokolta az utolsó adag vért, míg nála a hamvai lapultak egy titkos helyen és arra vártak, hogy egyesüljenek. Henry nagyot sóhajtott, amikor elővette a hamvakat és izgalommal töltötte el, hogy az egyesülés után mi lesz. Vajon ha a Tanács tagjai és az érdeklődők tudnák,hogy Jan öröksége nem más, mint a saját örököse, aki majdnem teljesen megegyezik vele, sőt állítólag sokkal jobb nála, mit lépnének? Szigorúan kikötötte, hogy csak akkor kelthetik életre a lányt, amikor már annyira kilátástalan a helyzet, hogy szinte reménytelen és fuldokolnak nélküle. Már akkor tudta, hogy soha többé nem tér vissza és ezzel biztonságban akarta tudni a többieket. A gyomra tótágast állt és a szíve ki akart szakadni a helyéről annyira izgult. Bepattant a kocsiba és a Hatcher-ök kriptájához ment, amit élőholtak, vérfarkasok és más természetfeletti lények óvtak a megszentségtelenítéstől. Jessica már a kapun belül várta a vérrel és a korábban apránként összeszedett kellékkel, amikre szükségük lehetett. A kripta bejáratánál megállt és felnézve égre villámokat látott, amik pontosan olyanok voltak, mint amikor a lány meghalt. Feltámadt a szél és hatalmas dörgések kísérték a jelenséget. Ez jelezte azt, hogy elkezdődött. Két vérfarkas segítségével a kádat töltötték fel rengeteg vérrel, amibe belekeverték az eredő minden megmaradt maradványát és csak vártak. Henry csalódott volt az eredménytelenség miatt, ezért kiment a kripta elé és gondolatban magát kezdte el ostorozni. Hogy lehetett ekkora barom? Valamit biztos elszúrt vagy kihagyott és ezzel végleg elvette mindenkitől az úgynevezett megváltást. Egy hatalmas dörrenés kíséretében eleredt az eső és ez elszomorította.

- Isteni! - Hörrent fel csalódottan. Mit vétett, hogy minden összeesküdött ellene? A villám egyre lejjebb és lejjebb merészkedett a kriptához, majd akkorát csapott belé, hogy a tetejéből kirepített egy darabot, ami pontosan elé esett. - Baszd ki! - Szisszent fel a meglepetéstől, majd úgy rohant be, mint akit üldöztek. - Jess! - Kiáltotta a lány nevét. Akkor állt fel nem messze a kádtól és megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Jól vagy? - Kérdezte idegesen.

- Igen. - Válaszolta, miközben leporolta magát. - Gondolod hatott?

- Nem tudom. - Mondta kicsit reménykedve, majd néhány pillanattal később el is szomorodott, mert nem történt semmi. Másodpercek múlva egy újabb villám csapott a kádba, a hangjában egy sikolyt véltek felfedezni, majd a kád szétrepedt és egy fiatal nő robbant ki belőle levegőért kapkodva. A legjobb pillanatban kapott utána, nehogy megüsse magát és akkor, abban a pillanatban egy hatalmas kő esett le a szívéről. A lány nyugtalanul kezdett vergődni a karjaiban és akkor eszébe jutott a szó, amit ki kellett mondania azért, hogy megnyugodhasson. - Noah. - Mondta ki a nevét, mire a lány megnyugodott.

- Henry. - Sóhajtotta zihálva a nevét amire elmosolyodott.

Nem számított, hogy csurom vér volt, a lánnyal az ölében szállt be a kocsiba, ami egyenesen a Hatcher birtokra vitte, hogy biztonságban lehessen. Bár Noah aludt a karjaiban, minden egyes lélegzetvételével új reményt adott mindenkinek, de főleg neki az újrakezdésre. Szívének minden dobbanása békét hozó zene volt füleinek. Ahogy kiszálltak a kocsiból és beléptek a kapun, a korábban nyugtalanító érzések eltűntek. Türelmesen kivárta, amíg Jessica megfürdette következő eredőjét és titokban már arra gondolt, hogy milyen lesz majd, amikor végre kinyitja a szemét és magához tér. Az mindenesetre biztató volt, hogy kimondta a nevét rögtön azután, hogy ő is megtette. Biztosra vette, hogy Jan már bemutathatta neki valami úton módon.

Azon a bizonyos napon ugyanilyen vihar volt, mint most is. Jan felkereste és olyan elszántságot látott a szemeiben, amilyet közel kétszáz éve senkiében sem. Akkor még nem tudta miért akart sürgősen beszélni vele, de a kedvéért az aktuális numeráját is elhalasztotta. Olyan kisugárzása volt, hogy ha jobban is sikerült volna megismernie, biztos többek lettek volna egyszerű szövetségeseknél. Sokáig megóvta a rá leselkedő veszélyektől, cserébe egy kis szívességért, aminek most jött el az ideje.

- Betartom az ígéretem. - Biztosította. - Hallgatlak. - Mutatott a szemben lévő fotelre, majd miután leült, ő is követte.

Jan nagy levegőt vett, majd elővett egy dobozkát és átnyújtotta neki. - Szeretném, ha ebbe kerülnének a hamvaim, miután megmentettem a többieket. - A szíve összeszorult hirtelen. - Később ebből fog életre kelni az utódom. - Ilyet lehetséges? - Tessék. - Nyújtott át neki egy fiolát. - Ebből jobban megismerheted majd Noah-t.

A nő látszólag nem akarta elpocsékolni azt a kevés idejét ami maradt, inkább eltűnt mindenki szeme elől. Egy kellemesen elköltött vacsora és zuhanyzás után úgy döntött, hogy megissza a fiola tartalmát, amit Jan adott neki. Hangulatos fényt kapcsolt, hozzá olyan zenét ami ellazítja, majd lefeküdt és felhajtotta a folyadékot. Nem más volt benne, mint az utód legelső néhány korty vére. Jan azzal bízta meg, hogy óvja a lányt minden veszélytől. Megtudta, hogy Jan saját magából hozta létre utódját, aki minden szempontból jobb lesz nála, de idő kell, amíg rendesen magához tér és birtokolni tudja majd az erejét. Akkor döntötte el, hogy neki szenteli majd az életét és léte végre értelmet nyer. 

Azóta egyetlen nő sem tudta enyhíteni a sóvárgását a lány iránt és bármit csinált, sosem volt elég, így felhagyott az alkalmi kapcsolatokkal és a visszavonult, a hölgyek legnagyobb bánatára. Elgondolkodott, hogy miért is kellett eddig várni, hiszen bármikor életre kelthették volna, de akkor már az első pillanattól veszélyben lett volna az alig elkezdődött élete. 

Napok teltek el mióta Noah-t életre keltették és csak vártak. Ugyanabban a pózban aludt az ágyában, mint ahogy lefektették és ez aggasztotta. Meddig akar még aludni? Unottan lement a konyhába, hogy magába dönthessen egy nagy adag kávét sok vérrel megspékelve, hogy egyszerre több igényét is kielégíthesse. Minden idegszálával az emeleten szuszogó lányra figyelt. Mindent megtett, hogy megóvhassa és büszke volt magára emiatt. Mire a belső monológja végére ért, Noah már máshogy lélegzett és amikor felszaladt, az ajtóból meglátta az ágyban ülni víz ivás közben.